TÁRSADALMI TÉMÁK
Foglalkozik-e az egyház a házastárs és a gyermekek bántalmazásával?
Mi az egyház álláspontja a válást illetően?
Mi az egyház álláspontja a homoszexualitást illetően?
Mi az egyház álláspontja a többnejűséget illetően?
Miért oly fontos a család az utolsó napi szentek számára?
Mi a feleség szerepe a családban?
Miért nem viselik a nők a papságot?
Mi az egyház álláspontja a piercinggel (testékszerekkel) és a tetoválásokkal kapcsolatban?
Van-e bármiféle korlátozás faj vagy bőrszín alapján arra vonatkozóan, hogy ki csatlakozhat az egyházhoz, és ki kaphatja meg a papságot?
Nincsenek korlátozások faj vagy bőrszín alapján azzal kapcsolatban, hogy ki csatlakozhat Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához.Ugyanígy nincsenek korlátozások faj vagy bőrszín alapján azzal kapcsolatban, hogy ki kaphatja meg a papságot Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában.
Az egyház egyik hivatalos nyilatkozata kijelenti: "minden hívő, érdemes férfi az egyházban elnyerheti a szent papságot, és hatalma által gyakorolhatja annak isteni felhatalmazását, és élvezhet szeretteivel minden áldást, mely ebből fakad, beleértve a templomi áldásokat.Következésképpen minden méltó férfi az egyházban szentelhető a papságba fajra és bőrszínre való tekintet nélkül" (Tanok és szövetségek, Hivatalos nyilatkozat - 2, 343. o.).
Gordon B. Hinckley, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának elnöke, megerősítette ezt az alapelvet, amikor Washingtonban az Országos Újságíró Szövetséghez szólt: "Hiszünk a régi szólásban, miszerint 'Sok kéz hamar kész'.Nincs hivatásos papságunk, és minden arra érdemes férfi jogosult megkapni ezt a papságot."
Foglalkozik-e az egyház a házastárs és a gyermekek bántalmazásával?
Gordon B. Hinckley, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának elnöke, a következő kijelentést tette közzé a házastársak és gyermekek bántalmazásáról:
"A lehető legnagyobb mértékben elítéljük a bántalmazás bármely formáját.Elítéljük a házastárs vagy a gyermekek fizikai, szexuális, verbális vagy lelki bántalmazását.A családról szóló kiáltványunk kijelenti: 'Mind a férjnek, mind a feleségnek komoly kötelessége, hogy szeressék és törődjenek egymással, valamint gyermekeikkel.' (...) A szülők szent kötelessége, hogy gyermekeiket szeretetben és igazságban neveljék, gondoskodjanak fizikai és szellemi szükségleteikről. (...)A férjek és feleségek -- anyák és apák -- felelni fognak Isten előtt e kötelezettségek teljesítéséért.'"(Ensign, 1995. nov., 102. o.)
"Amikor a férj és feleség között egyenlőség van, amikor elismerik, hogy a világra született minden egyes gyermek Isten gyermeke, akkor nagyobb felelősséggel fogják táplálni, segíteni és maradandó szeretettel szeretni azokat, akikért felelősséggel tartoznak.
Egyetlen olyan férfi sem érdemes Isten papságának viselésére, aki bántalmazza feleségét vagy gyermekeit.Egyetlen olyan férfi sem érdemes arra, hogy jó hírben lévő egyháztagként tekintsenek rá, aki bántalmazza feleségét vagy gyermekeit.A házastárs és gyermekek bántalmazása igen súlyos bűn Isten szemében, és bárki, aki ezt cselekszi, számíthat rá, hogy egyházi fegyelmezésben fog részesülni." (Ensign, 1998. nov., 72. o.)
Mi az egyház álláspontja a válást illetően?
Gordon B. Hinckley, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jázus Krisztus Egyháza elnöke a következőket mondta: "Időnként jogos oka van a házasság felbontásának.Nem állítom, hogy az soha nem indokolt. Ám habozás nélkül állítom, hogy ez a kór, mely úgy elharapózott köztünk, és ami egyre inkább terjed mindenütt, nem Istentől való, hanem minden igazságosság, békesség és igazság ellenségének műve.
Van azonban ellenszer erre. Az Úr kijelentette: 'A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza' (Matthew 19:6). A házasságban fellépő stressz megoldása nem a válásban rejlik,hanem a bűnbánatban, a megbocsátásban, a szeretet őszinte kifejezésében és a szolgálatban. Nem a különválásban, hanem az egyszerű feddhetetlenségben, mely arra indítja a férfit és a nőt, hogy vállvetve tegyenek eleget kötelezettségeiknek. Az aranyszabályban rejlik, abban az időtálló alapelvben, melynek elsősorban és leginkább a házasságban kell kifejezésre jutnia."
Mi az egyház álláspontja a homoszexualitást illetően?
Gordon B. Hinckley, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának elnöke, a következő kijelentést tette közzé a homoszexualitással kapcsolatban:
"Hisszük, hogy a férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el.Hisszük, hogy a házasság örökkévaló lehet, ha az Úr házában, az örökkévaló papság hatalma által köttetik.
Sokan érdeklődnek az iránt, hogy mi az álláspontunk azokkal kapcsolatban, akik úgynevezett melegeknek és leszbikusoknak tekintik magukat.Válaszom az, hogy Isten fiaiként és lányaiként szeretjük őket.Lehetnek bizonyos hajlamaik, melyek igen erőteljesek, és melyeken nehéz lehet uralkodni.A legtöbb embernek vannak ilyen vagy olyan hajlamai különféle időkben.Ha e hajlamokat nem követik tettek, ezek az emberek előre haladhatnak, mint az egyház minden más tagja.Ha azonban megszegik az erkölcsi tisztaság törvényét és az egyház erkölcsi normáit, akkor ki vannak téve az egyházi fegyelmezésnek, csakúgy, mint mások.
Szeretnénk segíteni ezeknek az embereknek, szeretnénk megerősíteni őket és segítséget nyújtani nekik problémáikban és nehézségeikben.Nem állhatunk tétlenül azonban, ha erkölcstelen tettekbe vetik bele magukat, és ha megpróbálják hirdetni, megvédeni és gyakorolni az úgynevezett egynemű házasságot.Ha ezt megengednénk, azzal jelentéktelennek tüntetnénk fel az Isten által szentesített házasságnak és annak céljának, a családok felnevelésének igen komoly és szent alapját." (Ensign, 1998. nov., 71. o.)
Mi az egyház álláspontja a többnejűséget illetően?
1998-ban Gordon B. Hinckley elnök a következő kijelentést tette az egyház többnejűséggel kapcsolatos álláspontjáról:
"Ennek az egyháznak semmi köze azokhoz, akik többnejűséget gyakorolnak. Ők nem tagjai ennek az egyháznak. (...) Ha tagjaink közül bárkiről kiderül, hogy többnejűségben él, azokat kizárják az egyházból, mely az egyház által kivethető büntetések közül a legszigorúbb. Ők nemcsak a polgári törvényeket szegik meg szándékosan, hanem ennek az egyháznak a törvényeit is megsértik."
Az Úr különböző időkben parancsolatot adott népének a többnejű házasság gyakorlására. Például ezt parancsolta Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, Mózesnek, Dávidnak és Salamonnak is (Doctrine and Covenants 132:1).
Ebben az adományozási korszakban az Úr azt parancsolta néhány korai szentnek, hogy gyakoroljanak többnejű házasságot. Joseph Smith prófétának és a hozzá közelállóknak, úgymint Brigham Youngnak és Heber C. Kimballnak nagy kihívást jelentett ez a parancsolat, de engedelmeskedtek neki. Az egyház vezetői szabályozták a gyakorlatot. Azoknak, akik ilyen házasságra léptek, megfelelő felhatalmazással kellett rendelkezniük erre, a házasságkötésnek pedig a papság pecsételő hatalma által kellett megtörténnie. 1890-ben Wilford Woodruff elnök kinyilatkoztatást kapott, miszerint az egyház vezetőinek abba kell hagyniuk a többnejű házasság gyakorlásának tanítását (Official Declaration 1).
Miért oly fontos a család az utolsó napi szentek számára?
A család központi helyet foglal el Isten nekünk szánt tervében
Családunk teremti meg a hátteret az életben tapasztalt fejlődésünk nagyobb részéhez.
A családunkban szeretünk, szolgálunk, tanítunk és tanulunk egymástól. Megosztjuk örömünket és bánatunkat. A családi kötelékek nehézségeket is tartogathatnak, de a legnagyobb boldogságot is a családon belül találjuk meg.
Míg születésünk feltételei nem választhatjuk meg, minden nap úgy dönthetünk, hogy családjainkat erősebbé és boldogabbá tesszük.
A lehetőség adott minden ember számára, hogy visszatérjen Isten jelenlétébe, valamint arra, hogy a családok örökké együtt legyenek.
Mi a feleség szerepe a családban?
A férj és a feleség egyenlő társak
Pál apostol azt tanította, hogy „sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban” (1 Korinthusbeliek 11:11).
Ahogy Isten előtt is, a házasságban a férfiak és a nők egyformán fontosak.
A házasság egyik felet sem jogosítja fel arra, hogy uralkodjon a másik felett, vagy bántalmazza őt. Ehelyett a férjnek és a feleségnek egyenlő félként kell segítenie egymást.
Miért nem viselik a nők a papságot?
Gordon B. Hinckley, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának elnöke, azt mondta:
"[A nők azért nem viselik a papságot,] mert az Úr így rendelte. Mindez része az Ő programjának.A nőknek igen jelentős szerepük van ebben az egyházban.A férfiak viselik az egyház papsági tisztjeit,ám a nőknek is hatalmas helyük van ebben az egyházban.Saját szervezetük van,melyet 1842-ben indított Joseph Smith próféta. Segítőegyletnek nevezik, mivel eredeti célja az volt, hogy segítséget nyújtson a rászorulóknak.Úgy vélem, a világ legnagyobb női szervezetévé nőtte ki magát; több mint hárommillió tagot számlál.Megvannak a saját tisztségviselőik, a saját elnökségük, a saját testületük.Mindez elér az egyház legkisebb egységéig, szerte a világon. (...)
A férfiak viselik a papságot, igen. De a feleségem a társam.Ebben az egyházban a férfi se nem felesége előtt, se nem mögötte, hanem mellette halad.Egyenrangú partnerek egy nagyszerű vállalkozásban."
Mi az egyház álláspontja a piercinggel (testékszerekkel) és a tetoválásokkal kapcsolatban?
Az egyház tagjait arra buzdítjuk, hogy ne csúfítsák el a testüket tetoválásokkal és piercinggel.Ha a lányok vagy nők fülbevalót akarnak viselni, arra buzdítjuk őket, hogy csak egy pár egyszerű fülbevalót hordjanak (A fiatalság erősségéért, Öltözködés és megjelenés, 14-16. o.).
Mi az egyház álláspontja az öngyilkossággal kapcsolatban?
Jóllehet helytelenül cselekszik az, aki elveszi saját életét, előfordulhat azonban, hogy az öngyilkosságot elkövető személy nem felelős a tetteiért. Csak Isten ítélheti meg az ilyen eseteket.
M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja ezt mondta: „Természetesen nem ismerjük az öngyilkosságok összes körülményét. Csak az Úr ismeri az összes részletet, és ő lesz az, aki majd megítéli a földi cselekedeteinket.
mikor majd ítélkezik felettünk, érzésem szerint, minden körülményt tekintetbe vesz: genetikai és kémiai felépítésünket, mentális állapotunkat, intellektuális képességeinket, a kapott tanításokat, atyáink hagyományait, egészségi állapotunkat és így tovább” (Öngyilkosság: Vannak dolgok, amiket tudunk, és vannak, amiket nem Ensign, 1987. okt., 8. o.).
