Fő navigáció átugrása

Böjti felajánlások: a könyörület megnyilvánulása

Területi vezetőségi üzenet

Obando_Adonay_S_200x250.jpg
Adoney S. Obando elder, Spanyolország Területi hetvenes

Pál apostol azt tanította, hogy az egész törvény beteljesedett egyetlen szóban: szeress.[1] Az igaz szeretet, folytatja Pál a tanítását, tiszta szívből és őszinte hitből fakad.[2] Hitünk elengedhetetlen része, hogy önellátóvá váljunk mind lelkileg, mind fizikailag. Az önellátás egyike azon prioritásoknak, melyeket mindig is tanítottak a szenteknek ebben az adományozási korszakban. Az önellátáshoz vezető út azonban olykor hosszú lehet, akadályokkal, betegséggel, pénzügyi válsággal, illetve olyan személyes és más döntésekkel kikövezve, melyek elbarikádozhatják az önellátás egyik formájához, a fizikai önellátáshoz vezető utat. Az önellátás másik formája a lelki önellátás. Mindkettő elválaszthatatlanul összekapcsolódik, így hozva létre a teljes önellátást. [3]

Anélkül, hogy megpróbálnánk kikövetkeztetni fivéreink és nőtestvéreink balszerencséjének okát a szükség órájában, az igaz szeretetnek könyörületre kellene sarkallnia minket, melyek – a szentírások szóhasználatában – szó szerinti jelentése van: „együtt szenvedni”.[4] A Szabadító, aki „irgalmas bensővel; könyörülettel [van] telve az emberek gyermekei iránt” [5], tökéletes példa számunkra a könyörületre és a jószívűségre. Valahányszor az Úr közel került valakihez, aki nehézségen vagy megpróbáltatáson ment keresztül, nem foglalkozott azzal, hogy rájöjjön, milyen okok vezettek oda, vagy hogy elítélje a rossz döntést.  Az Ő tökéletes szeretetében könyörülettel volt mindannyiuk iránt, azonnal cselekedvén, megáldva őket a szükségletükben és a betegségükben.

Az özvegyhez hasonlóan,[6] kinek nem volt miből adnia, mégis tett felajánlást, az egyház minden tagjának abban a csodálatos kiváltságban van része, hogy megoszthatja a könyörületesség isteni ajándékát a böjtön és a felajánlásokon keresztül. Társadalmi helyzettől [7] és anyagi javaktól függetlenül az utolsó napi szentek havonta egyszer böjtölnek, hogy erősítsük a lelki önállóságukat, és hogy a böjti felajánlások befizetése által segítsünk a szükséget szenvedőknek elérni ugyanezt.

Az Úr Sionnak nevezte népét,[8] mivel eleget tettek az erény három követelményének: egy szív voltak, igazlelkűségben laktak, és nem volt közöttük szegény. Nem véletlen, hogy a Sion szó jelentése: tisztaszívű. [9] A szentírások tehát ismét megmutatják nekünk, hogy a szív tisztasága könyörületet és irgalmat eredményez, ami pedig jószívűséghez vezet. Miután Énók népe megértette a „szeresd felebarátodat, mint magadat”[10] parancsolatot, könyörület alakult ki bennük, együtt szenvedtek kevésbé szerencsés fivéreikkel és nőtestvéreikkel, és együtt munkálkodtak azon, hogy enyhülést hozzanak a szegényeknek és szűkölködőknek, egészen addig, míg egyetlen szegény ember sem volt már közöttük.

Egy olyan világban, mely egyre fokozottabban ferdíti el a Szabadító tanításait, számos testvérünk küzd a növekedéssel a kedvezőtlen helyzetek és körülmények, illetve korlátozott lehetőségek közepette. Könyörület által megújíthatjuk a hitünket. A Jézus Krisztusba és az Ő evangéliumába vetett hitünk elegendő ahhoz, hogy könyörületet és szeretetet fejlesszünk ki magunkban a szükséget látó emberek iránt. Egy jobb világba vetett reménységgel szívből jövő bőkezű böjti felajánlásokat tehetünk, szeretetet és könyörületet érezve fivéreink és nőtestvéreink iránt.

Ha hálás hozzáállással haladunk előre az életben, fogékonyak leszünk arra a tényre, hogy mindig lesznek olyan emberek, akik nagyobb szükséget szenvednek, mint mi.  Olyanok leszünk, mint az özvegy, aki még a legszörnyűbb körülmények közepette is szent kiváltságnak érezte, hogy adakozhat a szegényeknek és szűkölködőknek.

Életünk részévé tehetjük a böjtölést és a böjti felajánlásokat, tanítva és bevezetve azt a családjaink és gyülekezeteink körében. E parancsolatok hithű betartása világosságot hoz majd az Ő tanítványainak,[11] a Szabadító lesz a vezérünk, népe pedig olyan lesz, mint a kiapadhatatlan forrás.[12] De mindezek felett törődni fogunk a szegényekkel és a szükséget látókkal, ugyanazon Atya gyermekeiként, az Ő szeretetétől támogatva, elnyerve bűneink bocsánatát, hogy így bűntelenül járhassunk Isten előtt.[13]


[1]    Galátziabeliek 5:14
[2]    1 Timótheus 1:5
[3]    Dieter F. Uchtdorf: Az Úr módján történő gondoskodás. 2011. október
[4]    Kalauz a szentírásokhoz: könyörület
[5]    Móziás 15:9
[6]    Márk 12:41–44
[7]    5 Mózes 16:17
[8]    Mózes 7:18
[9]    Tan és a szövetségek 97:21
[10]  Máté 22:39
[11]  Ésaiás 58
[12]  Ésaiás 58
[13]  Móziás 4:26