AZ ÉLÕ KRISZTUS
Az apostolok bizonysága
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza
Amint megemlékezünk Jézus Krisztus kétezer évvel ezelõtti születésérõl, bizonyságunkat tesszük az Õ páratlan életének valóságáról, nagyszerû engesztelõ áldozatának végtelen tisztaságáról és erejérõl. Senki más nem volt hasonlóan mély hatással mindazokra, akik a földön éltek, és akik még ezután fognak élni.
Õ volt az Ószövetség nagy Jehovája, s az Újszövetség Messiása. Atyjának irányítása alatt Õ volt a föld teremtõje. "Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett" (János 1:3). Bár bûntelen volt, megkeresztelkedett, hogy minden igazságot betöltsön. "Széjjel járt jót tévén" (Csel. 10:38), mégis megvetették érte. Evangéliuma a béke és a jóakarat üzenete volt. Mindenkit arra kért, hogy kövessék példáját. Beteget gyógyítva, vakot látóvá téve és holtat feltámasztva járta Palesztina útjait. Az örökkévalóság igazságairól, a halandóság elõtti létünk valóságáról, földi életünk céljáról, valamint Isten fiainak és lányainak az elkövetkezendõ életben való lehetõségeirõl tanított.
Nagyszerû engesztelõ áldozatának emlékeztetõjeként bevezette az úrvacsorát. Hamis vádak alapján letartóztatták és ítélkeztek felette, bûnösnek mondták ki, hogy megnyugtassák a tömeget, s arra ítélték, hogy meghaljon a Kálvária keresztjén. Életét adta, hogy kiengeszteljen az egész emberiség bûneiért. Nagyszerû ajándékot adott mindazokért és mindazok helyett, akik valaha is élnek a földön.
Ünnepélyesen bizonyságunkat tesszük arról, hogy élete, amely az egész emberi történelem középpontjában áll, nem Betlehemben kezdõdött, és nem a Kálvárián ért véget. Õ volt az Atya Elsõszülötte, Egyszülött Fia a testben, a világ Megváltója.
Feltámadott a sírból, hogy "zsengéjök" legyen "azoknak, kik elaludtak" (1Korinthusbeliekhez 15:20). Feltámadott Úrként ellátogatott azok közé, akiket az életben szeretett. Az Õ "más juhai" (János 10:16) között is szolgált az õsi Amerikában. A modern világban Õ és Atyja megjelentek a gyermek Joseph Smithnek, ezzel megnyitva a régóta ígért "idõk teljességének rendjét" (Efézusbeliekhez 1:10).
Joseph Smith próféta ezt írta az Élõ Krisztusról: "Szeme olyan volt, mint a tûz lángja, haja fehér, mint a tiszta hó, arcának fénye túlragyogta a nap fényét, és hangja, igen, Jehova hangja, olyan volt, mint a nagy víz zúgása, és így szólt:
Én vagyok az elsõ és az utolsó, az, aki él; az aki megöletett. Én vagyok a ti pártfogótok az Atyánál" (T&Sz 110:3–4).
Azt is kijelentette Róla a próféta: "Most pedig, a sok tanúbizonyság után, amit õróla tettek, íme az utolsó, a mi tanúbizonyságunk az, hogy õ él!
Mert láttuk õt az Atya jobbján, és hallottuk a hangot, amely tanúsította, hogy õ az Atya Egyszülöttje.
Mert õtõle, õáltala, és õreá nézve teremtetnek és teremtettek a világok, és hogy azok lakói Istennek újjászületett fiai és leányai" (T&Sz 76:22–24).
Ünnepélyes szavakkal jelentjük ki, hogy az Õ papsága és egyháza visszaállíttatott a földre — "fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkõ maga Jézus Krisztus" (Efézusbeliekhez 2:20).
Tanúságot teszünk, hogy egy napon visszatér majd a földre. "És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt" (Ésaiás 40:5). Királyok királyaként kormányoz majd, és Urak Uraként uralkodik, minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv hódolattal szól majd Õelõtte. Mindegyikünk ott fog állni, hogy cselekedeteink és szívünk vágya szerint megítéljen minket.
Felszentelt apostolaiként bizonyságunkat tesszük, hogy Jézus az Élõ Krisztus, Isten halhatatlan Fia. Õ a nagy Immánuel Király, aki ma az Õ Atyjának jobbján áll. Õ a világ világossága, élete és reménysége. Az Õ útja az az ösvény, amely ebben az életben boldogsághoz, az elkövetkezendõben pedig örök élethez vezet. Köszönet Istennek az Õ isteni Fia páratlan ajándékáért.
|
2000. január 1.
|
|
