Utcai vándorénekes lelt rá az evangéliumra

A misszionáriusok a Skandináviában tett utazásakor találkoztak a magyar fiatalemberrel

2008. június 21.

      Csépai András Svédország egyik utcájának sarkán énekelt, amit nagyon szeretett, amikor két misszionárius nővér megállt, hogy hallgassa őt.  Három nappal később megkeresztelkedett.

-- Beszélni kezdtek – mondta Csépai testvér.  -- Igen különleges lelkületet éreztem rajtuk.  Különböztek a többiektől.  Nem tudom, hogy miért, de éreztem a Lelket.  Nem tudtam, melyik egyházról beszélnek nekem.
      Másnap már a második leckét tanították neki.  Mielőtt a harmadik napon visszatért volna Magyarországra, megkeresztelkedett.
      András 1955-ben született Magyarországon. Egy vallásos családban nőtt fel a kommunizmus idején. Néha jobban érdekelte a vallás, máskor pedig kevésbé.  Legtöbbször azonban hitt Istenben.
      1988-ban különleges engedélyt kapott, hogy ellátogasson Skandináviába, ahol barátoknál lakott.  Dániából minden reggel áthajózott Helsingborgba, Svédországba.  Ott járókelőknek adott szerenádot, és idegenek kedvességéből élt. 
-- Nagyon komolyan gondolkodtam a vallásról.  Ez abban az évben volt, amikor igen őszintén imádkoztam Mennyei Atyánk segítségéért – idézte fel később egy 1997-es interjú során az Egyháztörténeti Részleg egy képviselőjének. 
-- A második beszélgetés alkalmával a Lélek hatalmas kiáradását éreztem.  Egész életemben emlékezni fogok rá, hogy mi történt akkor... Az a bizonyos második beszélgetés volt életem fordulópontja.  Úgy éreztem, hogy választ kaptam.
      1988. július 30-án, lángoló bizonysággal a szívében megkeresztelkedett.  -- Abban a szerencsében volt részem, hogy a keresztelőm után egy kis beszédet mondhattam – mondta.  -- Sok mindent nem tudtam még… Éreztem viszont valamit, ami az Úrtól jött… Amit akkor éreztem, egy igen erős érzelmekkel átitatott élmény volt.
      Miután hazatért Magyarországra, kitartóan folytatta tovább a napi szintű tanulást. -- A tanulás hatalmas megelégedettséggel töltött el.  Amikor tanultam és imádkoztam, újra éreztem a Lelket -- mondta.  -- Elszántan tanulmányoztam és tanultam.
      Az egyház összes magyarországi tagja egy kis pesti lakásban gyűlt össze.  Az egyháztagság még kicsi volt, de gyorsan növekedett.  Fél évvel később, 1989. január 6-án megszervezték az első gyülekezetet, melynek elnöke Varga Péter volt. Ezzel Csépai testvér egyike lett az egyház magyarországi pionírjainak.
      Kedves emlékek kötik Magyarország első gyülekezeti házához, melyet 1989. október 17-én Thomas S. Monson elnök szentelt fel, aki akkor az Első Elnökség második tanácsosa volt.  A fiatal egyháztagok izgalommal vették át a felújított épületet, hogy az hódolatuk helyévé válhasson. 
-- Amikor arra gondolok, hogy az új egyháztagok hogyan változnak, hogyan fogadják el az evangéliumot, érzem, hogy ez az Úr egyháza Magyarországon -- mondta.
      Csépai testvért még az egy évtizedes egyháztagsága előtt elhívták, hogy a misszióelnökség tanácsosa legyen, mely lehetőséget adott neki arra, hogy az országot bejárva első kézből legyen tanúja az egyház magyarországi növekedésének. 
-- A legjobb dolog, amit az emberekért tehetek az, hogy jó példa vagyok és megosztom velük a bizonyságomat.  Ez a legfontosabb dolog, amit ebből az elhívásból tanultam – mondta.  Írta: Shaun D. Stahle

SZERKESZTŐI MEGYJEGYZÉS:  A Church News időről időre bemutatja azon emberek hitét, akik pionírként segítették az egyházat saját országukban. 
Csépai András ma a Magyarország Budapest Cövekben, a Buda Egyházközségben a Fiatal Férfiak elnökeként szolgál, és továbbra is aktívan végzi a misszionáriusi munkát.