Fő navigáció átugrása

Jóléti nap a Tihany téri Cövekközpontban

Jóléti nap a Tihany téri Cövekközpontban

Szeptember 20-án közös papsági és segítőegyleti jóléti nap került megrendezésre az (egyelőre) egyetlen magyarországi cövek központjában, a Tihany téren. Ezen a napon a vezetők igyekeztek az egész családra gondolni, hogy azok is eljöhessenek, akiknek kisgyermekeik vannak. Márpedig vannak.

A papságviselőknek külön zajlott a képzés, én viszont most a segítőegyleti programból szeretnék néhány elhangzott tanítást megosztani. A Segítőegylet rendezvénye három külön részben történt, mialatt a gyerekek sportos programon vehettek részt a kultúrteremben.

Tartósítási és raktározási öletek a gyakorlatban

Az első részhez a jól ismert szentírásunk adta meg az alaphangot: „Szerveződjetek; készítsetek elő minden szükséges dolgot, és alapítsatok egy házat, méghozzá az ima házát, a böjtölés házát, a hit házát, a tanulás házát, a dicsőség házát, a rend házát, Isten házát…” (T&Sz 109:8).

Georg Hauck, a cövek pátriárkája tartotta az előadást, melyben hangsúlyozta, hogy egymás képességeire van szükségünk. Fel kell készülni az esetleges csapásokra, hogy az adott esetben magunkon és másokon is tudjunk segíteni. Szükségünk van alapvető élelmiszer és víztartalékra és némi megtakarított pénzre. A tartalékokat bölcsen és megfontoltan, tervezetten kell létrehozni, hogy egyensúlyban tudjuk tartani az életünket a lelki és a fizikai dolgokban.

Akkor tehát mit együnk és mit tegyünk (el)? A Bölcsesség szava (T&Sz 89.) megalapozza a választ. Ebből kiindulva, amikor háromhavi és hosszabb távú tartalékokról beszélünk, akkor ilyenekre gondolhatunk:

  • konzervek
  • száraztészta
  • hüvelyesek
  • paradicsomlé
  • olaj
  • ecet
  • gyógynövények
  • víz

Ezeket úgy válogassuk össze, hogy ha közel a lejárati dátum, akkor el is tudjuk fogyasztani az adott ételt. Ne tartalékoljunk tehát olyat, amit nem is szeretünk!

Fontos szempont a beszerzésnél, hogy a heti bevásárlásnál mindig vegyünk egy kicsivel többet (pl. 1-3 konzervet, száraztésztát, olajat, ecetet), így fokozatosan építhetjük fel és frissíthetjük a tartalékainkat. A legtöbb embernek a víz tartalékolása szokott gondot okozni: a tiszta vizet mindenképpen hűvös, sötét helyen kell tárolni, valamint rendszeresen (például fél- vagy negyedévente) cserélni.

A lelki felkészülés is elengedhetetlen, mert amikor lelkileg jól vagyunk, fizikailag is azok leszünk, és akkor tudunk mások segítségére lenni.

Az előadás közben a Hauck nőtestvérek révén búzacsírát, aszalt almát, majd a végén saját sütésű kenyereket, bagetteket kóstolhattunk saját készítésű krémekkel – bizonyítva, hogy az egészséges dolgok finomak is lehetnek.

Testvéreink őrizői

A második tanításon arról tanultunk (de inkább beszélgettünk) Vasváry Judit vezetésével, hogy hogyan tudnánk visszahozni azokat a testvéreinket, akik már régóta nem jönnek a gyűlésekre. Elhangzott a látogatótanítás fontossága, valamint a megelőzés: ne várjuk meg, míg valaki lemorzsolódik, hanem folyamatosan figyeljünk egymásra!

Jó, jobb, legjobb

A harmadik rész volt talán a legizgalmasabb, hiszen az egyik leggyakorlatiasabb témával foglalkozott: az időbeosztással. Kezdésként Vasváry Károly testvérünk megkérdezte, hogy mit is jelent az idő számunkra. Felsoroltunk néhány meghatározást és kapcsolódó gondolatot: az idő mértékegység, „pénz”, lehetőség; lehet belőle kevés-sok, lehet tartalmas az eltöltése a szándék és fontossági sorrend függvényében; az időnk felajánlható. Ezután azt játszottuk, hogy egy percig csukva kellett tartanunk a szemünket. Ha úgy gondoltuk, hogy lejárt az egy perc, kinyithattuk a szemünket. Természetesen egy perc után szólt is Vasváry testvér, hogy aki még nem nyitotta ki a szemét, az valószínűleg már alszik. 

Az időt sok szempontból mi határozzuk meg magunknak – hogy sok vagy kevés van belőle –, a körülményeinktől, elfoglaltságainktól függően. Természetesen az is lényeges, hogy mire használjuk az időnket. A legtöbben a családunkra, munkára, szolgálatra, háztartási munkára, kertre, hobbira, egyházra, tanulásra, sportra, stb…

Ezután Westsik Vilmos elnök vette át a szót, aki arról tanított, hogy meg kell tanulnunk lassítani. Az pedig úgy történik, hogy az időnket helyesen osztjuk be. Mit jelent lelassítani a mindennapi életben? Ennek megválaszolására Ian S. Andersen hetvenestől is idézett Westsik elnök. Andersen elder arról beszélt, hogy az idő sohasem eladó, és amennyiben bölcsen használjuk, felbecsülhetetlen az értéke. És hogy hogyan osszuk be az időnket? Mindenki a saját képességeinek megfelelően. Ehhez emlékeznünk kell az egyházban követendő fontossági sorrendre, vagyis a Mennyei Atya, a családunk, a munkánk és az egyház iránti elkötelezettségünkre, miközben Isten boldogságtervét követjük.

Tervezzük meg a napunkat, hetünket. A családi esten, amikor együtt a család, írjuk be a tervet a naptárba. Ne hagyjuk ki a gyermekeinket sem ebből! Ők is vegyék ki a részüket a tervezésből. Fontos, hogy leírjuk – így mindenki ugyanarra fog emlékezni. 

Azt a tanácsot kaptuk, hogy ezzel a módszerrel tervezzünk kb. fél évig, majd folytassuk úgy, hogy utána leírjuk, hogy melyik tevékenység, dolog mennyi időnkbe tellett. Majd hasonlítsuk össze a kettőt! Nagyon sokat lehet ebből tanulni.

Fontos, hogy tervezzünk többet. Természetesen változhat a tervünk – sőt, biztosan változni fog! Mindig vannak kieső dolgok. Vajon mi történik, ha egy jó dolog esik ki? Szomorúak vagyunk. Jakab apostol mondta, hogy van jó, de tudjuk, hogy jobbat, még jobbat tehetünk. Igen, ki fognak esni jó dolgok is. Ha azonban csak sajnálkozunk, akkor nem tudjuk kiteljesíteni, amit Mennyei Atyánk akar, vagyis hogy boldogok legyünk itt a földön.

A jó dolgok még akkor is kiszorulhatnak, ha mindent megtettünk, hogy jól tervezzünk. Ez talán rosszul esik nekünk, és három hónap múlva kiderül, hogy mégis jó, hogy így történt. Az elsőre rosszul eső változásokból is áldások származhatnak, különösen ha nyugalommal, békével fogadjuk azokat. És ami lényeges: úgy essenek ki jó dolgok a napirendünkből, hogy még jobbakat csinálunk helyettük!