Fő navigáció átugrása

Kiállni az igazság mellett – Ezra Taft Benson és 1956

1956-ban Ezra Taft Benson, az egyház későbbi elnöke, az USA kormányának egyik minisztereként a magyar forradalmárok megsegítésére biztatta Eisenhower elnököt.

Ezra Taft Benson elnök és 1956

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján fontos megemlékezni Ezra Taft Benson elnökről (1899–1994), aki 1943 őszén a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja lett, majd pedig 1985-től haláláig Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza 13. elnöke volt.

Európa, 1946

A 2. világháború befejeztével az Első Elnökség sugalmazást érzett arra, hogy egy apostolt küldjenek az Európai Misszió élére. Mindenki – nem utolsósorban az érintett – legnagyobb meglepetésére az elnökség úgy érezte, hogy erre a feladatra a kvórum legújabb és legifjabb tagja, Ezra Taft Benson elder lesz a megfelelő ember.

Benson apostol 1946 februárjától decemberéig tartózkodott Európában, mialatt közel 100 000 kilométert tett meg, beutazva Angliától Lengyelországig, Svájctól Csehszlovákiáig a földrész számos országát, hogy felügyelje az egyház újjászervezését és segélyezési erőfeszítéseit. [i] A hónapokon át tartó, emberfeletti kitartást igénylő útja során Ezra Taft Benson tanúja volt a háborús pusztításnak, a menekültek, éhezők és hajléktalanok százezreinek, járt számos olyan városban, ahol a romok alatt még holttestek hevertek, útba ejtette a dachaui koncentrációs tábort, Lengyelországban és Németországban pedig első kézből értesült a szovjet katonák Magyarországon is közismert, a polgári lakosság ellen elkövetett rémtetteiről. Egyik levelében így fogalmazott: „Romok mindenütt… Ritkán volt ily nehéz a szívem, mint ma este, miközben e háború szaggatta országok – sőt, az egész világ – helyzetén gondolkodom. [A]ttól tartok, hogy soha nem leszek képes kitörölni [a háború szörnyű pusztítását] az emlékezetemből.”

E szolgálat a végletekig próbára tette Benson elder hitét, kitartását, fizikai állóképességét és lelki erejét, ám ő az evangélium és az egyház tanításai iránti elkötelezettségében megerősödve tért vissza Salt Lake Citybe. Tízhónapos európai szolgálata nemcsak az isteni dolgokról alkotott felfogásában jelentett mérföldkövet, hanem abban is, ahogy világ ügyeit látta. Szembesülve a nácizmus és a kommunizmus szörnyűségeivel, mély és maradandó utálat ébredt benne ezen eszmék és rendszerek iránt, melyeket egyértelműen Sátán földi művének tartott.

Megszilárdult az a meggyőződése, hogy az egyén szabadsága központi helyet foglal el Istennek a gyermekei számára készített tervében. Eközben azonban tanúja volt annak is, ahogy Európa keleti fele pár év alatt a kommunizmus uralma alá került, és lehetetlenné vált a vallás szabad gyakorlása. Évtizedekkel később[ii] így emlékezett vissza erre az időszakra: „Tanúja voltam annak, ahogy nemzeteket és embereket megfosztottak a szabadságuktól. Ott voltam. Néztem, ahogy a nagy vasfüggöny aláhull, hogy olyan nemzeteket zárjon el, amelyek korábban nagyra értékelték a szabadságukat. Megrendített, ahogy egyetlen tolvonással leírták őket. Láttam, ahogy a szabadság örökségét birtokló országok – az Egyesült Államok és Nagy Britannia – cserben hagyják Lengyelországot.”

Ezra Taft Benson elder az egyház általános konferenciáin és más fórumokon is gyakran emelt szót a totalitárius rendszerek ellen. Az 1948. áprilisi általános konferencián elmondott beszédében[iii] így figyelmeztetett: „Sebesen seper át a világon az ember által valaha is látott egyik legnagyobb konfliktus. A helyes és helytelen örökkévaló tantételeit is érinti. Az én meglátásom szerint a kommunizmus nem pusztán egy gazdasági program. Az életre vonatkozó totális filozófia ez, mely teljességgel ateista és teljességgel ellentétes [minden keresztény értékkel]. Egyetlen igazi utolsó napi szent szívében se legyen helye az olyan kényszerítő rendszerek vezetői által hirdetett elveknek, mint amilyen a kommunizmus, a fasizmus, vagy [a totális] állami kontroll bármilyen egyéb formája.”

Washington, D.C., 1953–1961

1952 végén Benson elder felkérést kapott az újonnan megválasztott amerikai elnöktől, Dwight D. Eisenhowertől, hogy földművelésügyi miniszteri minőségben csatlakozzon leendő kormányához. Érthető volt a felkérés abból a szempontból, hogy Ezra Taft Benson számos beszéde és írása tanúsította az amerikai alkotmányos értékek melletti, illetve a kommunizmus elleni határozott és szókimondó kiállását, ráadásul mezőgazdasági körökben jó szakembernek tekintették. Azonban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyik vezetőjeként, Jézus Krisztus apostolaként, a felkérés váratlan és példátlan volt. Miután tanácskozott az egyház elnökével, David O. McKay elnökkel, Benson elder elfogadta a felkérést, és egyike volt annak a két miniszternek, akik Eisenhower mindkét elnöki ciklusában a kormány tagjai maradtak.

Miközben Benson elder az USA földművelésügyi minisztereként dolgozott, természetesen továbbra is tagja maradt a Tizenkét Apostol Kvórumának.[iv]

Néhány nappal az elnöki felkérését követően beszédet mondott a Brigham Young Egyetemen az egyház és a közélet kapcsolatáról, amikor is ismét utalt azokra a népekre, amelyek elveszítették önrendelkezésüket. Ezt mondta[v]: „Láttam embereket – ezrével –, akik elveszítették azt a szabadságot, mellyel mi rendelkezünk; akik már nem gyűlhetnek össze úgy, ahogy mi itt összegyűltünk…, és nem szólhatnak kedvükre; akik már nem mozoghatnak szabadon; nem választhatják meg szabadon a munkahelyüket, az oktatási lehetőségeiket; nem rendelkeznek a szabad szólás és írás jogával, a vállalkozás szabadságával… Napjainkban a világ számos részén a szabadság e gazdag áldásai nem léteznek többé. [É]n inkább meghalnék, mint hogy elveszítsem a szabadságomat.”

Bár Ezra Taft Benson, ahogy az egyház több más vezetője is[vi], az országok közti kapcsolatokban a be nem avatkozás elvét tartotta követendőnek[vii], az 1956-os forradalom idején mégis ettől eltérően foglalt állást, és Eisenhower kormányának tagjaként a magyar forradalmárok megsegítésére biztatta az elnököt. Mint azt tudjuk, az Amerikai Egyesült Államok végül semmilyen módon nem avatkozott be a forradalmárok oldalán, ami érthető módon csalódással töltötte el Benson eldert.

Később így mesélt[viii] az akkor történtekről: „Elszomorított, amikor az Egyesült Államok nem volt hajlandó segíteni a magyar forradalom idején – amikor szabadságharcosok puszta kézzel és kövekkel álltak ellen a golyóknak, tankoknak és tüzérségnek. Bevallom, szégyelltem az országom reakcióját. Nem csupán Magyarországon halt meg [akkor] a szabadság. Számos más, fogságban lévő nemzetben is meghalt a remény […] Úgy tűnt, hogy a kormány mezőgazdaságért felelős tagjaként keveset tehetek. Mégis tudtam, hogy muszáj valamiképpen reagálnunk. Sürgettem az elnököt, hogy erőteljesen, nyomatékosan ítélje el a Szovjetunió magyarországi brutalitását. Engem kértek fel egy ilyen értelmű nyilatkozat szövegének előzetes összeállítására”. A nyilatkozatot – apró módosításokkal – 1956. december 10-én, az emberi jogok világnapjára időzítve tette közzé a Fehér Ház. [ix]

„A mezőgazdaságon kívül eső, általam indított kezdeményezések közül egyik sem töltött el ennél nagyobb megelégedéssel – írta Ezra Taft Benson a minisztersége után. Ha nem is mentettük meg a magyar népet attól, hogy a zsarnok maga alá gyűrje, de legalább nyers szavakkal elítélhettük – és el is ítéltük – a tettét, és hangot adtunk annak a legteljesebb viszolygásnak, melyet a szabad világból ezzel kiváltott. A tettek hangosabbak a szavaknál – de amikor nincsenek tettek, akkor még mindig a szó a legjobb választás, és én meg voltam győződve arról, hogy ez a nyilatkozat az abszolút minimum. Úgy tűnt, hogy ez a nyilatkozat valamiképpen mintha erősebbre fonta volna a barátság azon kötelékeit, melyek a több évnyi közös munkában addigra már kialakultak az elnök és köztem. […] Azonban mindenekelőtt amiatt, ami Magyarországon történt – az oly drágán, ám csak majdnem kivívott, majd oly szörnyen elveszített szabadság miatt – 1956 mindig is az elszalasztott lehetőség éve marad.”

Salt Lake City, 1962–1994

Nyolc év kormányzati munka után Benson elder immár minden idejét az egyházi szolgálatnak szentelhette, valamint különböző fórumokon továbbra is erőteljesen szót emelt az amerikai alkotmányos értékek mellett. Miután 1973 végén elhunyt az egyház akkori elnöke, Harold B. Lee elnök (1899–1973), és az egyház új elnöke Spencer W. Kimball (1895–1985) lett, Ezra Taft Benson követte őt a Tizenkét Apostol Kvórumának élén, majd pedig Kimball elnök 1985-ben bekövetkezett halálával, rangidős apostolként Ezra Taft Benson lett az egyház következő elnöke.

Az Úr megáldotta Benson elnököt azzal, hogy az egyház élén eltöltött évei alatt tanúja lehetett a kommunizmus bukásának, és irányíthatta az egyház újjászervezését Európa keleti felében, többek között Magyarországon is. Mi több, az elnöksége idején az evangélium eljutott az egykori Szovjetunió területére is, ahol számos embernek segített Krisztushoz jönni. Ezáltal is igazolást nyert Ezra Taft benson elnök személyes mottója, melyet évtizedeken át követett: „Jó stratégia kiállni az igazság mellett még akkor is, amikor az nem népszerű. Vagy talán azt kellene mondanom, hogy különösen akkor, amikor nem népszerű.”[x]

 


[i] Benson apostol európai útjának részleteiért és az idézetek forrásaiért lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson, Ezra Taft Benson élete és szolgálata című fejezetét; lásd még Gary James Bergera, ”Ezra Taft Benson's 1946 Mission to Europe” in Journal of Mormon History Vol. 34, No. 2, pp. 73-112

[ii] Ezra Taft Benson, ”A Moral Challenge to the West – A World Wide Battle” (1979)

[iii] ”America: Land of the Blessed” in One Hundred Eighteenth Annual Conference of the Church of Jesus Christ of Latter-day Saints (1948), 85-86

[iv] Részletekért lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson, Ezra Taft Benson élete és szolgálata

[v] Ezra Taft Benson, ”The LDS Church and Politics”, BYU Devotional, Dec. 1, 1952, 45:40-től.

[vi] J. Reuben Clark, az Első Elnökség első tanácsosának állásfoglalásait illetően lásd például a Próféták, alapelvek és nemzeti túlélés (1964)  Amerikai külpolitika című fejezetét

[vii] Lásd például Ezra Taft Benson, ”United States Foreign Policy”

[viii] ”A Moral Challenge to the West – A World Wide Battle”; lásd még pár héttel korábban az 1979. októberi általános konferencián elhangzott A Witness and a Warning című beszédet; továbbá Ezra Taft Benson, ”Cross Fire: The Eight Years with Eisenhower” (1962), 336-340, 342

[ix] A nyilatkozat végleges szövegéért lásd https://www.presidency.ucsb.edu/documents/statement-the-president-human-rights-day-the-light-recent-events-hungary

[x] Ezra Taft Benson, in Sheri Dew, “President Ezra Taft Benson: Confidence in the Lord,” New Era, Aug. 1989, 36.; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson, Ezra Taft Benson élete és szolgálata