Fő navigáció átugrása

Lelki szokások

Területi vezetőségi üzenet

Területi vezetőségi üzenet
Massimo De Feo elder, Olaszország második tanácsos az Európa Terület elnökségében

Amikor a teljes idejű missziós szolgálatomra készültem, felkerestem a gyülekezeti elnökömet, hogy megkérdezzem, mi kell majd a tisztességes szolgálathoz.  Több dolgot is felsorolt, köztük a szentírás-tanulmányozást, a lelki és fizikai felkészültséget, de még a konyhai készségeket is.  Miközben örömmel nekikezdtem a felkészülésnek, hogy minden tekintetben „nagyszerű misszionárius” legyek, feltűnt, hogy pár dolog könnyebben megy a többinél, mások pedig kifejezetten nehezen.  Ennek ellenére a lehető legjobban igyekeztem azzá válni, akivé az Úr szerette volna – még a kihívásokkal együtt is, melyekkel szembesültem.  

A felkészülés nem volt könnyű, de olyan igazi áldásokat eredményezett, amelyeket ma is élvezek.  Máig is nagy becsben tartom azt a sok kedves emléket, amelyek a misszionáriusként megismert emberekhez kötődnek, ahogy az átélt lelki élményeimet is. A vezetőimtől kapott tanácsokat követve – még ha ez időnként nehéz is volt – az útmutatásaik segítettek olyan misszionáriussá válni, amilyenné az Úr szerette volna; idővel pedig az életem és a lelki lényem részévé váltak. 

A lelki fejlődéshez vezető ösvény általában egyenetlen és nehéz.

Hasonlóképpen, amikor azon vagyunk, hogy mérhető eredményeket érjünk el a fejlődésre bármely kiválasztott területen, olykor nem könnyű követni az útmutatásokat, betartani a szigorú szabályokat, vagy egyszerűen csak folyamatosan összpontosítani.  Ha például azt szeretnénk, hogy a fizikai testünk egészséges és erős maradjon, akkor gyakran kell edzenünk, valamint rendszeres időközönként étellel és itallal kell táplálnunk azt. Ha ezt elmulasztjuk, annak gyengeség vagy betegség, de – ha nem vigyázunk – akár halál is lehet az eredménye.  A tökéletes egyensúlyhoz nemcsak a testünket egészségesen tartó jó dolgok tartoznak hozzá, hanem az olyan káros anyagok és viselkedés elkerülése is, amelyek árthatnak a testünknek.

Ugyanezen elvek vonatkoznak a lelki testünkre is, melyet állandóan táplálni kell, hogy egészséges és életerős maradjon.  A lelki napirendnek tartalmaznia kell olyan helyes szokásokat, amelyek táplálják a lelket. Emellett ugyanakkor el kell kerülni a lélekkárosító szokásokat is.  A lényeg az, hogy lelkünket fontos gyakran és rendszeres időközönként ellátni mindennel az állandó táplálás biztosítása érdekében.

Lelki szokások

A lelki napirendnek tartalmaznia kell rendszeres lelki gyakorlatokat, mint amilyen a napi ima és szentírás-tanulmányozás; mások szolgálatát; valamint a heti lelki táplálást. Ezt a táplálékot úgy kapjuk meg, ha veszünk az úrvacsorából, részt veszünk az egyházi gyűléseken, és havonta böjtölünk. Rendszeresen megújítjuk a templomi ajánlásunkat, hogy kiegyensúlyozott mértékben rendelkezésre álljon minden lelki alkotóelem lelki testünk megfelelő táplálásának biztosítására. Időnként arra is szükség lehet, hogy segítségért böjtöljünk és imádkozzunk annak érdekében, hogy lelkünk további erőt és energiát kapjon, hogy szembe tudjon nézni egyes konkrét kihívásokkal.

Ahogy felidézem misszionáriusi élményeimet és azt, hogy milyen nehéz, de egyúttal mennyire örömteli is volt a felkészülés, Móziás fiai jutnak eszembe, akik megértették, hogy mennyire fontos a lelki szokások által bőven rendelkezésre álló többleterővel táplálni a lelküket.

„…jó felfogású emberek voltak és szorgalmasan kutatták a szentírásokat, hogy Isten szavát megismerjék. De ez nem minden; sok imádkozásnak és böjtnek adták magukat, ezért rendelkeztek a prófétálás lelkével és a kinyilatkoztatás lelkével, és amikor tanítottak, akkor Istentől való hatalommal és felhatalmazással tanítottak.” [i]

Lelki szokások

A mindennapi lelki gyakorlatokra a bizonyság megtartása érdekében is szükség van, valamint azért, hogy a kétségeket mindenképpen bizonyosság kövesse. Máskülönben mindaz, ami bizonyság tekintetében ma a rendelkezésünkre áll, holnap már nem fog, ha nem teszünk valamit a megtartásáért.  Ahogy a testünk izmainak tornáztatása növeli az erőt és a tömeget, úgy az erős és maradandó bizonyság kialakításához is állandó, napi lelki tevékenységekre van szükség.

A természetes ember hajlamos mindig többet elvárni az Úrtól és kevesebbet saját magától.  Amint erősebb lelki szokásokat alakítunk ki, és lelkünk gyakori, rendszeres és megfelelő táplálása révén megtapasztaljuk az erőteljes szívbéli változást, e lelki szokások elválaszthatatlanul a részünkké válnak, majd pedig elkezdünk egyre többet és többet elvárni saját magunktól, és kevesebbet az Úrtól. 

Dolgozzunk szorgalmasan azon, hogy a testünkhöz hasonlóan felkészítsük, eddzük és tápláljuk lelkünket, helyes lelki szokások kialakítása és a világ pusztító szokásainak elkerülése által!  Ez kezdetben akár fájdalmas és nehéz is lehet, de mindenképpen megéri, amikor a növekedés és jóllét ezen lelki folyamatának áldásait élvezzük.

 [i]Alma 17:2–3