A karácsony lelkülete

    Területi vezetőségi üzenet

    BOUTOILLE-Patrick_200x250.jpg
    Patrick Boutoille elder, Franciaország Területi hetvenes

    Hát nem csodálatos a karácsony időszaka?

    Mintha mindenki szíve meglágyulna, és életünkben fontosabb helyre kerül a kedvesség.  Ez olyan időszak, amikor több időt fektetünk a családunk, szüleink és barátaink iránt érzett szeretetünk kifejezésébe.

    A világ általában roppant elfoglalt az ajándékokkal, a finom vacsorákkal és  a különböző meghívások kavalkádjával.  Ha nem vigyázunk, számunkra is ez lesz az egyetlen fontos dolog, melyet a karácsony tartogat a számunkra.

    Krisztus tanítványaiként azt kell keresnünk, hogy mi alkotja a karácsony igazi lelkületét. 

    Nagyon szeretem Howard W. Hunter elnök felhívását1:

    „Amennyiben szeretnétek megtalálni a karácsony igazi lelkületét és megízlelni annak édességét, hadd adjak nektek egy tanácsot. Találjatok időt ennek az ünnepélyes karácsonyi időszaknak a forgatagában arra, hogy Isten felé fordítsátok szíveteket. Talán a csendes órákban, egy csendes helyen, egyedül vagy a szeretteitekkel együtt letérdelve adjatok hálát a benneteket ért áldásokért, és kérjétek, hogy az Ő lelke lakozzon a szívetekben miközben őszintén törekedtek az Ő szolgálatára és az Ő parancsolatainak betartására. Ő kézenfog majd benneteket, és meg fogja tartani az ígéreteit.”

    Ezt a felhívást hallva el kellene gondolkodnunk, hogyan akarunk felkészülni az év végére.

    Emlékszem a gyerekkorom karácsonyaira. Egyszerűek, boldogak és családiasak voltak.

    Arra is emlékszem, hogy mennyire meghatott az első karácsonyom az Angliában szolgált misszióm alatt.  A svéd társammal, Nilsson elderrel, elhatároztuk, hogy az estét azzal fogjuk tölteni, hogy jót teszünk a minket körülvevő emberekkel.  Azon a karácsonyon meglátogattunk egy egyháztagot a kórházban, igyekeztünk felvidítani az utcán a szomorú embereket, és apró ajándékokat adtunk azoknak, akiknek kevés figyelem jutott.

    Hála töltött el minket, amikor becsöngettünk egy-egy ajtón, majd elrejtőztünk, hogy úgy figyelhessük az ajtót nyitók boldog arcát.  Hideg volt azon az éjjelen, de a szívünk lángolt bennünk.

    Később a feleségem és én be akartunk vezetni egy családi karácsonyi hagyományt:

    Szenteste napján a gyermekeinkkel együtt – és a misszionáriusokkal, amikor nekik is alkalmas – nagyon szeretünk süteményt sütni, és csokoládét meg édességet készíteni.  Karácsonyi dalokat is énekelünk több szólamban, majd megtervezzük a nap végét.  Aztán elmegyünk meglátogatni az egyháztagokat és a szomszédjainkat, csodálatos és megható szövegű karácsonyi dalokat éneklünk nekik, és édességgel ajándékozzuk meg őket. 

    Egy pár évvel ezelőtt a feleségem egyik ismerőséhez mentünk el,  akinek az egészségi állapota visszafordíthatatlanul romlott. Én nem ismertem őt személyesen, de amikor elkezdtünk énekelni, láttam az arcát felragyogni, és mintha néhány örömteli pillanatot véltem volna felfedezni nehéz helyzete közepette.  A hála könnyei gördültek végig arcán.

    Ezek a szent pillanatok segítenek a családunknak emlékezni Ésaiás szavaira:

    „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”2

    „A kedvesség, jószívűség és könyörület egyszerű cselekedetein keresztül [töltsük meg] a világot az Ő szeretetével és gyógyító hatalmával.”3

    Bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus a Krisztus és hogy Ő az egész emberiség Szabadítója. Mérhetetlen az Ő irántunk érzett szeretete. 

    Imádkozom azért, hogy mindannyian úgy tudjuk időnket beosztani és felkészülni, hogy érezhessük a karácsony igazi lelkületét. 

    ___________________________

    1. Liahona, December 2015, Howard W. Hunter, 14th President of the Church “The Real Christmas”
    2. Ésaiás 9:6
    3. Dieter F. Uchtdorf, első tanácsos az Első Elnökségben: Töltsd meg a világot Krisztus szeretetével. Első elnökségi üzenet, 2014. december.