A Mormon könyvéről való bizonyságom

    A Mormon könyvéről való bizonyságom

    A feleségem, Mei és én újdonsült egyháztagok vagyunk. Még sok mindenről nagyon korlátozott tudással rendelkezünk. Sőt, a Mormon könyvét is csak most kezdtük el olvasni.

    Első Nefi olvasása közben észrevettük, hogy a „hit” szó nagyon sokszor bukkan fel benne. Nefi szerint édesapja, Lehi, elhagyta Jeruzsálemet, és kiment a vadonba. Magával vitte a feleségét és négy fiát: Lámánt, Lemuelt, Samot és Nefit. Nehéz döntést hozott, mivel hátra kellett hagyniuk a földjüket és minden vagyonukat. Lehi azért tette ezt, mert erősen hitt az Úrban. Lámán és Lemuel azért zúgolódtak apjuk ellen, mert híján voltak az Úrba vetett hitnek. Ezzel szemben a legifjabb fivérük, Nefi, engedelmes volt és hittel imádkozott.

    A hit miatt vezette Nefit a Lélek, és így az Úr parancsára meg tudta ölni Lábánt, és biztonságba helyezhette a rézlemezeket.

    A hit miatt szabadult ki csodálatos módon Nefi, miután a fivérei kötelekkel megkötözték.

    A hit miatt épített Nefi egy hajót azon a módon, ahogyan azt az Úr megmutatta neki.

    A hit miatt csendesítette le Nefi imája a vihart, így át tudta vezetni népét a vízen, és megérkeztek a megígért földre.

    Tudom, hogy az Úrba vetett hit a kulcsa mindennek, és az biztos, hogy a mi családunkba pozitív változásokat hozott attól a pillanattól kezdve, hogy eldöntöttük, gyakorolni fogjuk a hitünket. Tavaly december 23-án keresztelkedtünk meg. Néhány barátunk azt kérdezte tőlünk: „Hogy lehet egy ilyen döntést ennyire gyorsan meghozni?” Elmondom az igazat: a hit miatt történt így. Emlékszem, egy misszionárius azt mondta nekem, hogy a hit olyan, mint egy mag. A barátaink az egyházban segítettek elültetni ezt a magocskát az első napon, amikor elmentünk istentiszteletre, és ez a mag azóta is mindennap növekszik.

    Még mindig emlékszem, amikor először léptünk be ennek az egyháznak az egyik gyülekezeti házába. Teljesen le voltunk nyűgözve. Az épület nagyon szerény volt, az emberek pedig oly kedvesek. Az úrvacsorai gyűlés alatt nagyon sok szép éneket és szívhez szóló beszédet hallottunk. A gyűlés után sok testvér és nőtestvér odajött hozzánk, hogy kedvesen üdvözöljenek és sokféle módon segítsenek. Megmutatták például, hogy hol tartják az Elemi gyűlést a gyermekeinknek, aztán elkísértek minket az óráinkra, hogy otthon érezzük magunkat. Kedvességük és igazlelkűségük miatt azonnal beleszerettünk ebbe az egyházba! Attól a pillanattól fogva elkezdtük építeni az Úrba vetett hitünket, mert hittük, hogy az ő kedvességük és igazlelkűségük Őtőle származik. Olyanok akartunk lenni, mint ők. Azt akartuk, hogy az Úr bennünket is szeressen és megáldjon. Az egyházközségünk minden tagja jó példát mutatott nekünk, és segített a hitünket építeni.

    Még mindig emlékszem, milyen üzenetet küldött nekem egyszer az egyik misszionárius. Azt tanácsolta, hogy mindennap olvassam a Mormon könyvét. Azt mondta, hogy még napi 5 perc is sokat számít. Attól a naptól kezdve olvassuk azt a könyvet – talán nem mindennap, de már így is működik, és erősíti a hitünket. 

    A hit miatt abbahagytuk a kávé és a zöld tea fogyasztását, melyek sok éven át a kedvenc italaink voltak.

    A hit miatt mindig igyekszünk uralkodni az indulatainkon. Most már, ha a gyerekeink bármikor rendetlenkednek, a feleségemmel segítünk egymásnak türelmesebbnek maradni, mert úgy gondoljuk, ez az, amit az Úr elvár tőlünk. Az Úr tudja, hogy ott rejlik bennünk a lehetőség arra, hogy jó szülőkké váljunk, ezért két drága ajándékot adott nekünk: a fiainkat.

    A hit miatt az idősebb fiunk, Victor az, aki mindennap levezeti az esti imát lefekvés előtt. Nagyon szereti csinálni, és néha még minket is emlékeztet rá, hogy imádkozzunk, ha esetleg elfelejtettük volna.

    A hit miatt járunk minden vasárnap istentiszteletre. Minden gyűlés után apró javulást veszünk észre a családunkban.  

    A feleségem és én is nem hívő családból származunk. A Mormon könyve nélkül soha nem tudnánk, hogy Istennek ilyen csodálatos terve van mindegyikünk számára. Ha megbánjuk bűneinket, akkor bűneink eltöröltethetnek, mi pedig egy napon Ővele élhetünk majd. A Mormon könyve nélkül soha nem tudnánk legyőzni a haláltól való félelmünket.  A Mormon könyve nélkül soha nem tudnánk, hogy a családunkat az örökkévalóságra egymáshoz pecsételhetik. Még soha nem éreztük magunkat nagyobb biztonságban és ennyire boldognak. Valóban látom a fényt magunk előtt. Mindannyiunk reménysége az.

    Nagy utat jártunk be, és megtaláltuk az otthonunkat. Tudom, hogy helyes döntést hoztunk a családunk számára. Azért vagyok itt, hogy bizonyságot tegyek arról, hogy a Mormon könyve igaz.