A Szabadító hív, hogy jöjjünk Őhozzá

    Területi vezetőségi üzenet

    Hans T. Boom elder
    Hans T. Boom elder Területi hetvenes

    Miután a Mormon könyve-beli utolsó csaták is lezajlottak, Moróni – miközben sok éven át magányosan vándorolt a vadonban – elmondta a nekünk szánt utolsó szavait, és arra intett minket, hogy jöjjünk Krisztushoz. Amikor e szavait olvasom, akkor a bizonyságát olvasom, és tudom, hogy ő maga is elfogadta ezt a meghívást, és hogy ezen meghívás elfogadása segített neki legyőzni élete megpróbáltatásait.

    Az életben sok minden bizonytalan, de egy valami biztos, méghozzá az, hogy mindannyiunkat arra hívnak, jöjjünk Krisztushoz, tekintet nélkül arra, hogy kik vagyunk és milyenek a körülményeink. Karjait szélesre tárta Isten összes gyermeke számára, egyenként. Hatalmában áll meggyógyítani bennünket, és megsegíteni minket, hogy megtegyük, amit kell. 

    Feltehetjük magunknak a következő kérdéseket:  „Mit tehet Ő énértem, az én életemben?” „Hogyan válaszolhatnék erre a meghívásra?”

    A 75-ös, Több szentséget adjál[i] címet viselő himnusz csodás módon ad választ arra a kérdésre, hogy mit tehet értünk Krisztus, és összefoglalja mindazt a sokféle dolgot, amelyekben Krisztus hajlandó segíteni nekünk, amihez csak annyit kell tennünk, hogy Őhozzá jövünk. 

    Több türelmet, több tisztaságot, több örömet a szolgálatban, több alázatot a próbatételekben, több céltudatosságot az imában, és még számos egyéb ajándékot adhat nekünk, amihez csak Őhozzá kell jönnünk, és bíznunk kell abban, hogy Ő képes segíteni nekünk.

    Az élet sok lehetőséget tartogat, és oly sok döntést kell meghozni! Jómagam megtanultam minden döntésemben az Urat tenni az első helyre. Ennek során nem mindig értem, hogy egy adott döntés mit fog eredményezni, mégis megkapom azt a békés érzést, amely a helyes döntés velejárója. 

    Benson elnök következő kijelentése segített nekem a Krisztushoz jövés folyamatában, és annak megértésében, hogy az Ő kezeibe kell helyeznem az akaratomat.

    „Amikor az engedelmesség megszűnik bosszúságnak lenni, és a törekvésünkké válik, Isten abban a pillanatban hatalommal ruház fel minket.” [ii]           

    Amint eljutunk arra a következtetésre, hogy szükségünk van a segítségére életünk kihívásainak leküzdéséhez, akkor hitben és engedelmességben fogunk Őhozzá fordulni. Amikor hasonlatossá válunk egy kisgyermekhez, akkor meg fogjuk látni az Ő hatalmát az életünkben, és tudni fogjuk, hogy Ő él és megfizette értünk az árat, hogy visszatérhessünk Mennyei Atyához, és örök életünk lehessen, aminél nagyobb ajándékot nem kaphat az ember.

    Az egyik nyaralásunk során a feleségemmel beterveztük egy csehországi FEF-rendezvény meglátogatását, megállva útközben a Görlitz gyülekezetben is.  Hosszú útnak ígérkezett, korai keléssel, valamint sok órányi utazással egy böjti vasárnapon.  Úgy döntöttünk, hogy nem halasztjuk el a böjtünket, mivel szükségünk volt az Ő segítségére és áldására az életünkben. Egy héttel korábban vettük meg az új otthonunkat, és még nem sikerült eladni a régit.  Ezek a rendezetlen ügyek nyugtalan érzésekkel töltöttek el. Mivel a gyermekeink már kirepültek, azt terveztük, hogy kisebb és egyszerűbb lakásba költözünk. Sokszor átbeszéltük a tervünket Mennyei Atyával, és éreztük, hogy ez a helyes. 

    Amikor hazaértünk, bejelentkezett egy házaspár, hogy megnéznék az otthonunkat. Meg is vették. Vallásos emberek voltak, akik maguk is imádkoztak az Úr segítségéért. Később megkérdeztük, mi segített nekik dönteni. Elmondták, hogy Krisztust ábrázoló képeket láttak az otthonunkban, valamint egy idézetet az ajtó felett:  Én és az én házam az Úrnak szolgálunk.

    Amikor alázatos ima és a böjt révén fordulunk Őhozzá, hogy a segítsége elnyerésére törekedjünk az életünkben, akkor bizonyságot bizonyságra kapunk arról, hogy Jézus a Krisztus, hogy Ő él, és hogy Ő elkészítette számunkra a hazafelé vezető utat.

     


    [i] Vö. 75. sz. himnusz, Több szentséget adjál

    [ii] Vö. Donald L. Staheli: Engedelmesség – az élet nagy kihívása. Liahóna, 1998. júl. 93–94.